2. Hogy kinek szolgálunk, az megmutatja, ki vagy mi fontos nekünk.
Az Office című sorozatnak van egy epizódja, amikor egy menedzser (Steve Carell játssza) elhagyni készül a céget, egy másikat pedig (Will Farrell alakítja) felvesznek helyette. Van egy rövid idő, amikor a két menedzser együtt vezeti az irodát, és nem teljesen világos, hogy ki a főnök. Eleinte jól mennek a dolgok, és mindketten igyekeznek kedvesnek lenni a másikhoz, de némi hatalmi harc kezdődik, amikor az új menedzser változtatni akar azon, ahogy a titkárnő beleszól a telefonba.
Valahogy így zajlik a beszélgetés:
– Erin, miért mondja a nevét, amikor beleszól a telefonba? Miért nem csak annyit mond, hogy „Dunder Mifflin, miben segíthetek?”
– Mert Pam – a legutóbbi recepciósunk – mindig így mondta, és ő szinte már legenda köztünk.
– Próbálja meg azért a neve nélkül, szerintem úgy szakszerűbb.
Ekkor odalép a régi menedzser és azt mondja:
– Nem is tudom, nekem tulajdonképp tetszik, ha a nevét mondja. Úgy személyesebb.
Az új menedzser így felel:
– Igaz. Legyen úgy. Vagyis... mindegy – mert nem akarja erőltetni a dolgot.
Aztán mindketten érvelni kezdenek a maguk véleménye mellett.
– Hát, nem olyan fontos dolog ez, úgyhogy inkább megváltoztatnám – mondja az új menedzser.
– Igaz, nem olyan fontos, ezért nyugodtan csinálhatja a régi módon, vagy ahogy csak akarja – feleli a régi menedzser.
Miközben ez a beszélgetés zajlik, megcsörren a telefon. A titkárnő lassan reagál, mert nem tudja, mit mondjon, amikor felveszi a kagylót. Zavarban van, mert nem tudja, melyik menedzsernek engedelmeskedjen. Az csak csörög tovább, a két menedzser pedig őt figyeli.
Végül fölveszi a telefont, asztala mellett a két menedzser pedig úgy bólogat, mintha azt mondanák: „Úgy szóljon bele, ahogy én mondtam!” Ő egy percig némán tartja füléhez a kagylót. Feszült a helyzet, mert mindkét menedzser vár és figyel, az ügyfél pedig a vonal túlsó végén nem hall mást, csak csendet. Végül pedig, mivel a recepciós tudja, hogy mondania kell valamit, azt suttogja a hívónak: „Sajnálom”, és leteszi a kagylót. A két menedzser egymásra néz, mintha azt mondanák: „A te hibád volt!”
Ha két főnök két ellentétes dolgot vár el tőled, csak az egyiküknek engedelmeskedhetsz. Jézus ezt felismerve azt mondja nekünk, választanunk kell, hogy Istennek vagy a pénznek szolgálunk-e. „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6,24)
Lehetetlen, hogy a pénzt szolgáljuk – még ha csekély mértékben is – és közben az Úrnak is szolgáljunk.
3. Az élet nagy része a pénz körül forog.
Jézus sokat beszélt a pénzről, mert tudta, hogy életünknek milyen nagy része forog a használata körül. Szerencsére Ő felkészített erre bennünket azáltal, hogy nekünk adta a Bibliát, hogy segítsen nekünk bölcs döntéseket hozni.
A Biblia 2350, a pénzről szóló igeszakaszának tanulmányozása után valami meglepőt veszünk észre. Ezek a versek elmondják nekünk, hogy megvannak a magunk feladatai, és Istennek is megvannak az övéi. Egyszerűen fogalmazva: Istennek is van szerepe, és nekünk is van szerepünk. Társak vagyunk!
A pénz kezelésével kapcsolatos legtöbb frusztrációnk abból ered, hogy nem tudjuk, mik a kötelezettségeink, és mik nem azok. Ezen a tanfolyamon meg fogod tudni, mely kötelezettségek a tieid, hogy elengedhesd azokat, amelyek nem. Nagyszerű dogokat fogsz tanulni Istenről és a pénzről, ami segítségedre lesz életed hátralevő részében.
